- vasárnap, július 20, 2014
- 0 Comments
Egy szende, visszafogott lány képei következnek...
Kitalálok most egy nevet. Legyen Eszter. Csak hogy néven tudjam nevezni.
"Még mindig hihetetlen, hogy én vagyok a képeken."
És akkor a többi kép:
Szóval Esztert nem olyan régen ismertem meg. Ha az ember találkozik vele itt-ott, vagy ismeri, akkor egy szolid, elegáns stílusú lányként ismerheti. Ezért is lepett meg nagyon, hogy ezt a fotózást össze tudtuk hozni vele. Tetszett nagyon a hozzáállása. Azt mondta egyszer élünk, kíváncsi volt mit hozok ki belőle. És egy pillanatig sem bánta meg. Már a fotózás alatt mutattam neki a készülő képeket, és szó szerint alig hitt a szemének. El sem hitte, hogy egyáltalán ő van a képeken, pedig de bizony.
Miután elküldtem neki ezt a 10db kiválasztott képet így utómunkázva, ezeket a visszajelzéseket kaptam:
"Most néztem meg a képeket, egyik ámulatból a másikba esem.
Nagyon tetszenek, tényleg mintha nem is én lennék."
Nagyon tetszenek, tényleg mintha nem is én lennék."
"Még mindig hihetetlen, hogy én vagyok a képeken."
Én azt mondom, hogy mindenkiben ott rejlik egy rejtett én, egy megbúvó gondoltat, hogy akár rólam is készülhetnének ilyen jó képek! Így ne habozzatok, jelentkezzetek e-mailben vagy facebookon, a diszkréció, névtelenség és arctalanság maximálisan biztosított (elérhetőségek az oldal tetején). Ehhez hasonló képeket például helyileg szinte bárhol meg lehet csinálni. Ezek például egy raktárépületben készültek nappal.
És akkor a többi kép:
/Természetesen mindegyik kattintással nagyítható/
- péntek, július 11, 2014
- 2 Comments
Sokképes, hosszú-hangvételű bejegyzés következik :)
Mivel mostanában elég sok fotózásom van (átlag kétnaponta), így úgy gondoltam, hogy mostantól egy-egy ilyen fotózás után a képek egyetlen bejegyzésben kerülnek ki ide a Blogra. A Facebookon pedig mindig egy-egy képet kiragadva belőle ide irányítom az érdeklődőket :).
Akkor naplemente:
Ingridet családi körben már fotóztam tavaly a nagyszülőknek ajándékképpen, amit ha jól tudok boldogan fogadtak a nagyszülők. Nem olyan régen elkezdtem érdeklődni ennél-annál, hogy kinek van szép lenge fehér ruhája egy szép naplementés, búzatáblás fotózáshoz. Ingrid került képbe, így meg is beszéltük a fotózás időpontját, amit egy párszor rossz idő miatt csúsztatnunk is kellett.
Aztán múlt hét kedden azt mondtuk belevágunk! A látszólag szárnyait bontogató kis eső ellenére is. Nem várunk tovább! A fotózásra 14 éves húga kísért el bennünket akinek a segítségét a fotózásban ez úton is nagyon szépen köszönünk mindketten!
Ahogy a lányok beültek a kocsiba, abban a másodpercben megjelentek az első esőcseppek a szélvédőn :). Mondtam nem számít, ha elkezd esni, akkor is kocsikázunk egyet a környéken, felderítjük az alkalmas búzatáblákat, és így a következő napokban már célzottan érkezhetünk a földekre.
A decsi bekötőúton találtunk is egy megfelelő búzamezőt, így megálltunk, és az eső is kibírta. Egy ideig :).
Így a búzatáblás képeket kicsit viharfelhős naplementében sikerült meglőni. Szépen ki is végeztük a búzatáblát amikor pont végszóra eleredt az eső. Ekkor hirtelen ötlet támadt. Mi lenne ha a szakadó esőben bent a városban egy út kellős közepén fotóznánk?
Gyors átöltözés kezdődött a kocsiban, míg én kint az esőben, háttal a kocsinak várakoztam. Ezúton köszönet a gyors átöltözésért :).
Visszaértünk a városba, ahol is Szekszárdon a Keselyűsi utat szemeltük ki magunknak. Autók, járókelők jöttek-mentek, mi meg hárman a szakadó esőben próbáltunk érvényesülni. Ááá nem néztek minket hülyének :). Főleg akkor nem mikor Ingrid már mezítláb, harisnyában sétálgatott az aszfalton :). Ingrid nagyon jól irányítható modellnek bizonyult, így szerintem mindenképp fogunk még együtt fotózni ha olyan téma akad. Külön megemlíteném, hogy tudja melyik a jobb és a bal keze! Ez fotózásokon igen csak nagy gond szokott lenni :).
Akkor jöhetnek a képek, amik természetesen kattintással nagyíthatók:
- csütörtök, július 03, 2014
- 0 Comments
